A pedagógustársadalom morajlása egyre hangosabb a minősítő eljárás részeként előírt portfólió készítése kapcsán. A beadási határidő előtt 2,5 hónappal sincs még egységes kritériumrendszer az óvodapedagógusoknak, sokaknak visszás, hogy még most toborozzák a minősítő bizottság tagjait, és tulajdonképpen konkrétumot senki nem tud vagy mer mondani, hogy igen, ezt és így kell csinálnod.
Mert a pedagógus várná az egyértelmű instrukciót: így és ezt csináld. Hisz a pedagógus ehhez van szokva: kevés szabadságot kap, miközben munkáját leértékelik. Valljuk be, társadalmi renoméjuk, megbecsültségük és elismerésük nem a legjobb jelenleg. A mostani életpálya-modell pont ezen kívánna változtatni. Anyagi megbecsültség és minősített munkavégzés. Ez utóbbi az üzleti életben nem meglepő, hisz egy ügyfélszolgálati referens is állandóan minősítve, értékelve van, ami a beosztási fokozatokkal egyre nagyobb elvárásokat és teljesítményt követel.
A pedagógusok fizetési osztálya automatikusan növekedett eddig 3 évenként. Most az új szabályozás megbecsültségben és anyagi juttatásokban is különbséget kíván tenni az azonos ideje a pályán lévő elkötelezett hivatást gyakorló és az órát megtartó, munkáját elvégző oktató-nevelő személy teljesítménye között. A rendszer toldozott-foltozott, helyenként bizonytalanság van benne, némi ellentmondás is feszül a tartami elemek között, ez tény.
Az is tény, hogy valóban a minőségi különbségek kiszűrése a célja, még ha sok gyermekbetegséggel is küzd. Sok múlik a minősített pedagógusokon, hogy az oktatás immunrendszere erősödni kezd-e végre.
Miért olyan nagy az ellenállás a tanárokban, tanítókban, óvodai nevelőkben? Ahhoz vannak szokva, hogy megmondják, mit és hogyan csináljanak, ellentmondás nélkül. Régi beidegződés, hogy ezt várják el tőlük. Sok oktatási reform született már íróasztal mögül, aminek még a keretei sem egyeztethetőek össze egy borsodi és egy budai óvodai való világával. Most is hiányolják a pedagógusok annak mérlegelését, hogy ezt a gyűjtő-és kutatómunkát az emelkedett óraszám és főleg jelentősen megnövelt adminisztrációs terhek mellett hogyan végezzék el. Egyértelmű, az intézkedést hozó szakemberek nem azonosak a papíron 32 órát tanító és mindemellett 3 helyre papírt gyártó gyakorló pedagógusokkal. Ugyanakkor a kritériumrendszer sem egyértelmű, így joggal zúgolódnak a pedagógusok. A jelenlegi helyzeten változtatni ezzel nem tudnak, a konstruktív hozzáállásuk, és az abban való hit, hogy valóban értékesek, minőségi munkát végeznek, hozzájárul a szakszerű beavatkozásokhoz, és végre megteremti, hogy a köhögő, legyengült, betegségekre fogékony oktatási rendszerünk megerősödjön. A gyermekkori asztma kinőhető, vajon elegek vagyunk ennek támogatásában?
