Meghívtunk egy pályaelhagyó pedagógust, aki immár 10 éve az üzleti életben valósítja meg céljait, kövesse figyelemmel a mestertanári online vizsgát. Kíváncsiak voltunk, az üzleti életben hogyan állná meg helyét a minősítési-kiválasztási rendszer.
„Megfigyelőként egy online teszthez, ahova hívhatnának szakértőket, használhatnak internetet, vagy akár csoportosan is megválaszolhatják a kérdéseket? Miért is ez a nagy felhajtás? Vajon miért félnek a tanárok a vizsgától? Ezek a kérdések foglalkoztattak, mikor volt kollégáim felkértek, tartsak velük a tesztek kitöltésekor megfigyelőként. Mit kell annyira izgulni néhány kérdés miatt? Tulajdonképpen én magam sem értettem mire ez a nagy porkeverés a minősítési rendszer, a portfóliókészítés kapcsán. Az üzleti életben nap mint nap „tesztelve” vagyunk, minősítenek és értékelnek. Business coach-ként ha nem elégedett velem az ügyfél, elviszi a pénzét máshova, ennyi. Ugyanakkor emlékszem még arra az élethelyzetre is, amikor úgy döntöttem, elhagyom a tanári pályát - a megbecsülés hiánya miatt.
Lássuk hát, miről is szólt ez a mesterpedagógus vizsga. Az első része egy kezdetleges DISC-adaptáció személyiségteszt, amiből tucatnyi az üzleti életben, kiválasztáskor előszeretettel használják a hr-gyakornokok. Megadott paraméterek alapján a gép kiértékeli, színes grafikont készít, a jelöltnek biztató jellemzést ad, és eldől, hogy ki érdemes a személyes elbeszélgetésre - a számítógépbe táplált program szerint. Hogy ez a teszt hogyan is kapcsolódik a pedagógusok világához, na az már kérdéses. Persze az első egység skálái, hogy a világ alaptermészete módosítható-e, az intelligencia és a tehetség szintje változik-e az oktatás-nevelés által, a pedagógiai gondolkodásra vonatkozott, még csak-csak. A csapatban vagy együtt dolgozni kérdéskör már messzebb áll a gyakorló pedagógusok világától, amiben a tesztkészítők nem is nagyon zavartatták magukat, hisz a „CTRL C – CTRL V technikának” köszönhetően több helyen a szervezet kifejezés benne maradt a kérdéssorban. S az, aki belülről látott már iskolai működést, s tudja mit jelent az üzleti életben a szervezet kifejezés, nem keveri a kettőt – még elméletben sem. Azok a kérdéscsoportok, melyek az ügyfelekkel történő kapcsolattartásra vonatkoztak, egyenesen zavarba ejtőek voltak. Ki is az ügyfél? A szülő? A gyerek?
Mindenesetre a teszt végén kellő sztrókkal látták el az izguló pedagógust, a rendszer kalibrált egy, az erősségeket elismerő jellemzést. És a pedagógusok nagy része mégsem volt nyugodt. Akkor most jó voltam? Megfeleltem? Egyáltalán mit is várnak el tőlem?
És jött a második teszt. Törvények ismerete. Itt már kezdett izgalmas lenni a dolog. Jön egy 60 órás továbbképzés azoknak, akik átmentek, akkor most vajon mire lesz kíváncsi a tesztelő ebből az 50 oldalnyi törvényszövegből? Coach-ként tesztek kialakításakor mindig a kimenetet nézzük meg előbb: milyen kompetenciákra lesz szüksége munkája során. Én most is így gondolkodtam. Órát fog látogatni a szakértővé kiképzett mesterpedagógus, portfóliót értékelni, minősíteni. Na , ehhez milyen kérdéseket abszolválunk?
30 kérdés, 45 perc alatt. 3 idősáv, csütörtökön és pénteken este 6-7-ig, szombaton 10-11-ig. A szervező Qualitas nem vállal garanciát, ha megszakad a kapcsolat, ha áramszünet lesz, ha valaki más lép be a személyes kóddal. Próbálkozni viszont csak egyszer lehet. Segítség nincs, telefonügyelet kizárva, esetleges panaszokat e-mail-ben fogadnak. Indul az óra.
Ez eddig egy remek megoldás, hogyan billentsük ki az ügyfelet személyes komfortzónájából, emeljük meg a stressz-szintjét, hogy végre cselekvésre kényszerítsük. Ha ez a cél…
És a teszt elkezdődött, ment a visszaszámláló óra… A random kérdések hol a pedagógiai-szakmai ellenőrzés céljára, hol a minősítő vizsgára, hol a vezetői portfólióra, hol az intézményi alapító okiratra vonatkoztak stb.
A betű szerinti tudást keresték, nem a pedagógia-szakmai készségek minősítésére való alkalmasságot. És a 32. percben hibaüzenet, a tesztnek vége. Nem bírta a szerver a terhelést, vagy a moodle (ingyenesen letölthető, nyílt forráskódú tartalomkezelő rendszer) mégsem alkalmas 7000 ember tesztelésére? Egykori kollégám kétségbeesetten próbálkozott, majd 20 perccel később megkapta az eredményt: 22 kérdésből 20 jó, az előírt 30-hoz viszonyítva teljesítménye 66 %. Nem felelt meg tehát. Nem a rendszer, hanem ő – hibaüzenet ide vagy oda. Mellesleg addigi teljesítménye 22-ből 20, az 90%. Ő megfelelt volna…
És a 30 éve pályán lévő, több ezer gyereknek utat mutató szakember minősítve lett.
Nem mintha ilyet nem látnék gyakran business coach-ként, sőt én magam is padlóra küldök néha vezetőket, szembesüljenek saját hibáikkal. Mi a különbség mégis? Egy előremutató változás céljából tesszük, utána utat mutatunk, saját erőforrásaik által hogyan tudják kontrollálni a helyzetet.
Itt ez nem lehetséges. Mi a baj az erőforrásokkal? És hol is van a kontroll?
A minősítési rendszerben az egyenlőség elve alapján mindenki a Ped. I. startvonalhoz állhatott, eldördült a rajtpisztoly, és győzzön a jobbik. Ekkora hibát az üzleti életben nem követhetünk el: nem tesszük egyenlővé a 10 és a 100 projektet sikeresen végrehajtót. Nem a pénz miatt. Ez erkölcsi kérdés. Érték a tudása, tapasztalata.
Talán még az sem mellékes, ha tétje van az értékelésnek, vesszük a fáradtságot, hogy a munkaköre megkívánta kompetenciák szerint, a feladatvégzéshez szükséges tudást és készséget mérjük. Itt az az alapvető tisztelet is hiányzott, hogy az iskola világára adaptálják a kérdéssort.
A pedagógusoknak jó lesz ez is. Így is. Mert elhitetik vele, többre, másra nem érdemes. És végül ő is úgy gondol magára, mint aki többre, másra valóban nem alkalmas. Fél, nem piacképes a tudása, a kompetenciája. Vajon nem erről szól a portfólió-mizéria is? Bizonyítsd az alkalmasságod, de a játékszabályokat menet közben találjuk ki.
Minket, coachokat mindig a megoldás érdekel. Az a pedagógus, aki bízik sajt erőforrásaiban, képes visszaszerezni a kontrollt saját helyzete felett.
Ez az egész vizsga tulajdonképpen az oktatási rendszer szimulátora. Nem az alkalmazható tudást mérni, hanem bizonyítani, vannak még hiányosságaid. Amivel tulajdonképpen a sajátomat leplezem. Ez az egész mételye: beszorítalak az alkalmatlanság-érzésbe, de bizonyítsd, alkalmas vagy. Mire is? Ne dőlj be!”
A szerző kommunikációs tréner, business coach – egykori történelem-földrajz szaktanár.
